75 éve történt: Operation Anthropoid, „az emberszabású hadművelet” I. rész.- A merénylet

1942. május 27-én, délelőtt fél tizenegy felé egy nyitott tetejű, elegáns, sötétzöld Mercedes 320-as haladt Prága utcáin. Utasa egy negyvenes évei felé közeledő, fiatal kora ellenére enyhén kopaszodó, szigorú arckifejezésű, magas, egyenruhás férfi, akit sofőrje, Johannes Klein éppen munkahelyére, a Prágai Várba szállított. Aznap a cseh főváros közelségében fekvő s a több mint fél éve otthonául szolgáló, akkortájt Jungfern-Breschannak hívott, ma Panenské Břežanyként ismert település kastélyából a megszokott útvonalon haladtak, s így értek el Prága mai 8. kerületébe, Libeňbe. A Bulovka kórház közelében a V Holešovičkách utcára vezető út íves kanyart vetett, így a sofőr a fékpedálra lépve kissé lelassította járművét. 

 

A merénylet színhelye

Ám ekkor az útkanyarulat belső ívénél található villamosmegállóban álló férfi a hosszú kabátja alól előrántotta Sten MK II-es géppisztolyát és rájuk szegezte. Az alapjában véve könnyen kezelhető, és emiatt közkedvelt fegyver ezúttal csütörtököt mondott vagy műszaki hiba miatt, vagy éppen azért mert a használója izgalmában elfeledte kibiztosítani. Ám ezen kudarcot látva a férfi pár méterrel mögötte várakozó társa is gyorsan akcióba lendült. Táskájából előkapott egy kézigránátot, majd a közben, az utas utasítására megálló kocsi felé dobta, amely ugyan felrobbant, ám látszólag csak kis kárt okozott. A Mercedes kerekei és a karosszéria megsérült, a jobb oldali ajtó kivágódott, s a robbanásból az éppen elhaladó villamosnak, sőt magának a robbantónak is jutott, de az autó utasán és sofőrjén nem látszott semmi sérülés, sőt pisztolyaikat előrántva azonnal vissza is vágtak az ellenük támadóknak.

A megsérült gépjármű

A lélekjelenlétét el nem vesztő utas a robbanás előtt még rálőtt a besült géppisztolyú merénylőre, majd azt követően rövid ideig tartó heves lőpárbaj alakult ki. Mind az utas, mind a sofőr üldözőbe vett egy-egy, a helyszínt elhagyó merénylőt, de közülük a robbantó kerékpárra pattanva villám gyorsan elmenekült. Az utas egy darabig követni próbálta a fel-, pontosabban besült gépfegyverest, de ekkor döbbent rá, hogy eltalálta egy repesz, így a földre lerogyva feladta az üldözést. A robbantót hiába kergető, majd visszatérő sofőrjét küldte el inkább a még látó távolban lévő géppisztolyos merénylő után, aki azonban egy kicsit később visszalőve lábon találta üldözőjét, s elmenekült. Maga az esemény percek alatt lezajlott, és látszólag egy volt a világ sikertelen merényletei sorában. Ám rövidesen a történet valamennyi szereplője, sőt a történésekről tudomással sem bíró ártatlan ezrek sorsa is megpecsételődött. De mielőtt folytatnánk az események sorát, ideje a merénylet előzményeivel is foglalkozni, hiszen ennyiből még azt sem lehet megállapítani, hogy miért került sor erre a drámai cselekményre, s ki is a rossz vagy a jó ebben az igaz tragédiában.

A Német Birodalom terjeszkedése 1939-ig

Ehhez azonban pár évvel korábbra kell a történelemben visszaugranunk, egész pontosan 1938 szeptemberéig. A világuralmi terveit megvalósítani kívánó Adolf Hitler német kancellár, a Führer, Ausztria annektálása után az igen jelentős számú német nemzetiségű lakossággal rendelkező első Csehszlovák Köztársaságot szemelte ki célpontul. Az erősödő Német Birodalom ellen hatékony fellépésre képtelen Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a nácikkal szövetséges Olasz Királyság 1938. szeptember 29-én aláírta a müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia többségében szudétanémetek által lakott területeinek a németek általi bekebelezését jóváhagyta. Ám a folyamat itt nem állt meg, gyors ütemben a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásához, a tisói fasiszta bábkormány megalakulásához, majd a német csapatok 1939. március 15-i bevonulását követően a Cseh-Morva Protektorátus kikiáltásához vezetett. 

Emil Hácha csehszlovák elnök és Adolf Hitler német birodalmi kancellár

A Protektorátus egyike volt azon látszat kormányzatoknak, ahol elvileg a csúcson ugyan állt egy “hivatalos” nemzeti vezető, jelen esetben a németek meghagyták hivatalában az egészségében már igencsak megromlott Emil Hácha államelnököt, ám ez a vezető a gyakorlatban semmilyen irányítást nem végezhetett, döntést nem hozhatott, sőt az ügyekbe még csak bele sem szólhatott. A Cseh-Morva Protektorátus valódi urának szerepét a Führer által kinevezett, s szinte teljhatalommal bíró kormányzó töltötte be. A cseh-morva területeken az első kormányzói posztot egy utólag akár mérsékeltnek is nevezhető politikus, a nemzetiszocialista kormányok korábbi külügyminisztere, bizonyos Konstantin von Neurath báró töltötte be, akinek a megszállt országban a fő feladata a demokratikus intézmények (pártok, civil szervezetek, sajtó) korlátozása, illetve kézi vezérlése, továbbá a zsidóság szervezett begyűjtését célzó terv megalapozása volt.

Báró Konstantin von Neurath

Ez utóbbit azonban nem tudta teljes szívvel támogatni, így munkáját ez irányban nem éppen elégségesen végezte, s emellett egyre kevésbé tudott mit kezdeni a kezdeti sokk után felerősödő ellenállási mozgalmakkal sem. Mindezért 1941 szeptemberében kényszerűen elhagyta hivatalát, s helyére pár hónap elteltével az időközben a Szovjetunió megtámadásával világháborút kirobbantó Német Birodalom vezére egy felettébb tehetséges, szívvel-lélekkel náci eszméket valló és azokat gyakorlatba hatékonyan átültető, hidegvérű kegyetlenségéről hírhedt fiatalembert, Reinhardt Heydrichet nevezte ki. Ő az eddig meg nem nevezett utasunk, aki ellen merényletet hajtottak végre azon a csöndes nyár közeli prágai napon, amely esemény később megsokszorozódva fejtette ki tragikus hatását. Ennyit így bemelegítésként, a merénylet főszereplőiről, a közvetlen előzményeiről s utóhatásáról a soron következő cikkeinkben olvashatnak.